Fogyatékosság és annak megállapításának rendje

Jogi háttér

• Ukrajna „A fogyatékossággal élő személyek rehabilitációjáról” szóló törvénye
• Ukrajna „A fogyatékossággal élő személyek társadalmi védelmének alapjairól” szóló törvénye
• Ukrajna „A kötelező állami nyugdíjbiztosításról” szóló törvénye
• Ukrajna Miniszteri Kabinetjének 2009. december 3-i 1317. számú határozata „Az orvosi-szociális szakértői vizsgálat kérdései”
• Ukrajna Miniszteri Kabinetjének 2015. január 21-i 10. számú határozata „Az anatómiai hiányosságok, más visszafordíthatatlan szervi és szervrendszeri működési zavarok, állapotok és betegségek listájának jóváhagyásáról, amelyek esetében a megfelelő fogyatékossági csoport határozatlan időre kerül megállapításra”
• Ukrajna Egészségügyi Minisztériumának 2011. szeptember 5-i 561. számú rendelete „A fogyatékossági csoportok megállapításának útmutatójának jóváhagyásáról”
• Ukrajna Egészségügyi Minisztériumának 2001. december 4-i 482. számú rendelete „A 18 év alatti fogyatékossággal élő gyermekek orvosi véleményének kiadására vonatkozó rend jóváhagyásáról”

Alapfogalma

Ukrajna „A fogyatékossággal élő személyek rehabilitációjáról” szóló törvényének 1. cikke szerint: a fogyatékosság – az egészség elvesztésének mértéke betegség, sérülés (vagy annak következményei), illetve veleszületett rendellenességek következtében, amely a külső környezettel való kölcsönhatás során a személy életvitelének korlátozásához vezethet, ami miatt az állam köteles biztosítani jogainak megvalósítását más állampolgárokkal egyenlő alapon, és társadalmi védelmet nyújtani számára.

A fogyatékosság okai:

• veleszületett fogyatékosság;
• általános megbetegedés;
• munkahelyi baleset (munkabaleset vagy egészségkárosodás);
• foglalkozási megbetegedés a munkavégzéssel összefüggésben;
• sérülések, agyrázkódások, testi fogyatékosságok és egyéb betegségek. (Katonai szolgálatot teljesítő személyek esetében – a Hazájuk védelme vagy más katonai szolgálati kötelezettség teljesítése során szerzett sérülés, agyrázkódás vagy testi fogyatékosság, illetve a frontszolgálattal összefüggő megbetegedés; vagy olyan testi fogyatékosság, amely nem a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése során bekövetkezett baleset következménye, illetve olyan megbetegedés, amely nem a frontszolgálattal kapcsolatos; valamint a jogszabályok által külön meghatározott esetekben – a katonai szolgálati kötelezettség teljesítése során szerzett megbetegedés). Ukrajna jogszabályai más rokkantsági okokat is meghatározhatnak.

A fogyatékossággal élő személy – olyan személy, akinek szervi működési zavara van, amely a környezettel való kölcsönhatás során életviteli korlátozáshoz vezethet. Ennek következtében az állam köteles egyenlő jogokat és társadalmi védelmet biztosítani számára (az Ukrajna „A fogyatékossággal élő személyek társadalmi védelmének alapjairól” szóló törvénye szerint).

A fogyatékossággal élő gyermek — 18 éves (nagykorúság) kor alatti személy, aki tartósan fennálló szervezeti működési zavarral rendelkezik, amely a környezettel való kölcsönhatás során korlátozhatja életvitelét, és akinek fogyatékosságát a jogszabályban meghatározott eljárás szerint megállapították. (A 18 év alatti gyermek fogyatékossággal élőként való elismeréséhez az egészségügyi minisztérium 2001. december 4-i, 482/2001 számú rendelete által jóváhagyott, az „Orvosi vélemény 18 év alatti fogyatékossággal élő gyermekről” (080/о formanyomtatvány) szerint kiállított megfelelő orvosi szakvélemény szükséges.)

A fogyatékossági csoport – a szervezet szervi működési zavarának foka, amely betegség, sérülés vagy veleszületett rendellenesség következménye, és amely a külső környezettel való kölcsönhatásban az életvitel elvesztéséhez vezet.

A fogyatékosságot elismert személy számára – a szervezeti és életviteli korlátozások mértékétől függően – I., II. vagy III. fogyatékossági csoport kerül megállapításra.

I. fogyatékossági csoport

Az I. csoportba tartoznak azok a személyek, akiknek az egészségi állapota a legsúlyosabb, teljesen képtelenek önellátásra, állandó külső felügyeletre, gondozásra vagy segítségre szorulnak, teljes mértékben más személyektől függenek az életfontosságú szociális és háztartási funkciók ellátásában, vagy részben képesek bizonyos önellátási elemek végrehajtására.

Az I. csoportos fogyatékosság megállapításának alapja a tartós, jelentős súlyosságú funkcionális károsodás a szervezetben, melyet betegség, sérülés vagy veleszületett rendellenesség okoz, és amely az egyén életvitelének jelentős korlátozásához, önellátásra való képtelenséghez, valamint állandó külső felügyelet, gondozás vagy segítség szükségességéhez vezet.

Az I. csoportos fogyatékosság megállapításának kritériumai az egészségkárosodás mértéke, amely jelentős mértékben korlátozza az egyén életviteli kategóriáinak egy vagy több területét a III. fokozatban:

• önellátásra való képtelenség vagy teljes függés más személyektől;
• közlekedésre való képtelenség vagy teljes függés más személyektől;
• tájékozódási képtelenség (dezorientáció);
• kommunikációra való képtelenség;
• a viselkedés kontrollálására való képtelenség;
• jelentős korlátozottság a tanulási képességekben;
• bizonyos munkatevékenységek végzésére való képtelenség.

Az I. csoportos fogyatékosság alosztályokra (A és B) oszlik az egészségkárosodás mértékétől, valamint az állandó külső gondozásra, segítségre vagy felügyeletre való szükséglettől függően.

I. csoport alosztályai	Az egyén besorolása	Megállapítási kritériumok
A alosztály	Ide tartoznak az egyének, akik rendkívül súlyos egészségkárosodással rendelkeznek, ami állandó külső felügyelet, gondozás vagy mások segítségének szükségességét vonja maga után, valamint tényleges képtelenséget az önellátásra.	Az A alosztályba tartozás kritériumai az egészségkárosodás olyan mértéke, amely teljes képtelenséget okoz az önellátásra, és teljes függést más személyektől (állandó külső felügyelet, gondozás vagy segítség szükségessége).
B alosztály	Ide tartoznak az egyének, akik súlyos egészségkárosodással rendelkeznek, ami jelentős függést eredményez más személyektől az életviteli és társadalmi funkciók ellátásában, és részleges képtelenséget az önellátás bizonyos elemeinek végzésére	A B alosztályba tartozás kritériumai az egészségkárosodás olyan mértéke, amely az önálló, műszaki segédeszközökkel és megfelelő lakókörnyezet kialakításával lehetséges életviteli fiziológiai és háztartási szükségletek nagy részének önálló kielégítésének elvesztését jelenti

Az I. csoportos fogyatékossággal élők, akik jelentős mértékű életviteli korlátozásokkal rendelkeznek, tanulhatnak és végezhetnek különféle munkatevékenységeket, amennyiben rendelkezésükre állnak a fizikai hiányosságok vagy sérült szervek kompenzációját szolgáló eszközök, rehabilitációs intézkedések, illetve szükség esetén speciális munkakörülmények, akár otthoni munkavégzés formájában is.

II. fogyatékossági csoport

A II. csoportos fogyatékosság megállapításának alapja a betegség, sérülés vagy veleszületett rendellenesség következtében kialakult tartós, súlyos funkcionális károsodás, amely jelentős mértékben korlátozza az egyén életvitelét, ugyanakkor megmarad az önellátó képesség, és nem indokol állandó külső felügyeletet, gondozást vagy segítséget.

A II. csoportos fogyatékosság megállapításának kritériumai az egészségkárosodás olyan mértéke, amely kifejezett II. fokozatú korlátozást okoz az egyén életvitelének egy vagy több kategóriájában:

• II. fokozatú önellátási korlátozás – az önellátás képessége segédeszközök használatával és/vagy más személyek segítségével;
• II. fokozatú önálló közlekedési korlátozás – az önálló közlekedés képessége segédeszközök használatával és/vagy más személyek segítségével;
• II. fokozatú tanulási korlátozás – képtelenség a tanulásra, vagy csak speciális oktatási intézményekben vagy speciális programok alapján, otthoni környezetben való tanulásra való képesség;
• II. fokozatú munkavégzési korlátozás – képtelenség bizonyos munkatevékenységek ellátására, vagy képesség munkavégzésre speciálisan kialakított körülmények között, segédeszközök és/vagy speciálisan felszerelt munkahely használatával, más személyek segítségével;
• II. fokozatú tájékozódási képesség korlátozása – a térben és időben való tájékozódás képessége más személyek segítségével;
• II. fokozatú kommunikációs képesség korlátozása – a kommunikáció képessége segédeszközök használatával és/vagy más személyek segítségével;
• II. fokozatú viselkedésszabályozási korlátozás – a viselkedés részleges vagy teljes szabályozásának képessége csak más személyek segítségével.

A II. csoportos fogyatékosságba tartozhatnak azok a személyek is, akiknél két vagy több betegség, sérülés következményei, veleszületett rendellenességek, illetve ezek kombinációi állnak fenn, amelyek együttesen jelentős mértékben korlátozzák az egyén életvitelét és munkaképességét.

A II. csoportos fogyatékosságot nappali tagozatos, I-IV. akkreditációs szintű felsőoktatási intézmények hallgatóinak állapítják meg, akik először szerzik meg az adott képzési szintnek megfelelő végzettséget, amennyiben fogyatékossági jelek állnak fenn náluk a tanulmányaik időtartama alatt. A tanulmányok befejezése után munkaképességi igazolást kapnak a megszerzett szakma alapján.

A II. csoportos fogyatékossággal élő személyek, akik jelentős életviteli korlátozással rendelkeznek, tanulhatnak és különféle munkatevékenységeket folytathatnak, többek között megfelelő munkakörülmények megteremtésével, fizikai hiányosságaik vagy károsodott szerveik kompenzálását szolgáló eszközök biztosításával, rehabilitációs intézkedések végrehajtásával.

III. fogyatékossági csoport

A III. fogyatékossági csoport közepes fokú szervi működési zavarral rendelkező személyek számára kerül megállapításra, akik részleges munkaképességgel bírnak, és korlátozottak bizonyos tevékenységek végzésében. A társadalmi és szakmai rehabilitáció révén képesek részben önálló életvitelre.

A III. csoportos fogyatékosság megállapításának kritériumai az egészségkárosodás olyan mértéke, amely egy vagy több életviteli kategória mérsékelt, I. fokozatú korlátozását eredményezi:

• I. fokozatú korlátozás az önellátásban – önellátás képessége segédeszközök használatával;
• I. fokozatú korlátozás az önálló mozgásban – önálló mozgás képessége nagyobb időráfordítással, részleges mozgás és csökkent távolság megtételével;
• I. fokozatú korlátozás a tanulásban – általános típusú oktatási intézményekben való tanulás képessége speciális oktatási rend betartásával és/vagy segédeszközök, valamint más személyek (az oktatók kivételével) segítségével;
• I. fokozatú korlátozás a munkavégzésben – részleges képességvesztés a teljes értékű munkavégzéshez (a szakma elvesztése, a szakképzettség jelentős korlátozása vagy a szakmai munkatevékenység volumene több mint 25%-kal csökken, jelentős nehézség a szakmaszerzésben vagy elhelyezkedésben olyan személyek esetén, akik korábban nem dolgoztak és nincs szakmájuk);
• I. fokozatú korlátozás az eligazodásban – időben és térben való eligazodás képessége segédeszközök használatával;
• I. fokozatú korlátozás a kommunikációban – a kommunikáció képessége, amely lassult sebességgel, csökkent információfeldolgozási és -átadási képességgel jellemezhető;
• I. fokozatú korlátozás a viselkedés kontrolljában – képesség részleges viselkedéskontrollra különleges körülmények között.

A III. csoportos fogyatékossággal élő személyek, mérsékelt életviteli korlátozással, tanulhatnak és különféle munkatevékenységeket folytathatnak, szükség esetén fizikai hiányosságaik vagy károsodott szerveik kompenzálását szolgáló eszközök, valamint rehabilitációs intézkedések biztosításával.

A fogyatékosság megállapításának eljárása

Az egészségügyi megelőző és gyógyító intézmény irányításával, diagnosztikai, kezelési és rehabilitációs intézkedések elvégzése után, ha rendelkezésre állnak olyan adatok, amelyek igazolják a szervezet funkcióinak tartós károsodását, amelyeket betegségek, sérülések következményei vagy veleszületett rendellenességek okoznak, és amelyek az életvitelt korlátozzák, a személyek jogosultak a lakóhelyük vagy kezelőhelyük szerinti Orvosi-szociális szakértői bizottsághoz fordulni a rokkantság megállapítása céljából.

Az Orvosi-szociális szakértői bizottság egy speciális egészségügyi intézmény, amely a rokkantság megállapítására jelentkező személyek orvosi-szociális szakértését végzi, az egészségügyi megelőző és gyógyító intézmény irányítása alapján, diagnosztikai, kezelési és rehabilitációs intézkedések elvégzése után, ha rendelkezésre állnak adatok a szervezet funkcióinak tartós károsodásáról, amelyeket betegségek, sérülések következményei vagy veleszületett rendellenességek okoznak, és amelyek az életvitelt korlátozzák.

A rokkantság megállapítása céljából jelentkező személyek vizsgálata a 2009. december 3-án, az Ukrajna Minisztertanácsa által kiadott 1317-es számú rendelettel jóváhagyott Orvosi-szociális szakértés szabályzata szerint történik.

Az Orvosi-szociális szakértői bizottságok megállapítják:

1.     A rokkantsági csoportot, annak okát és a bekövetkezés időpontját. Egy személy egyszerre csak egy rokkantsági csoportba és egy ok alapján ismerhető el rokkantsággal rendelkező személynek. Ha a rokkantsági csoport emelkedik egy súlyosabb betegség kialakulása esetén, a rokkantság okát a rokkantsággal élő személy választása szerint állapítják meg. Ha a rokkantság egyik oka a gyermekkorból eredő rokkantság, akkor két okot tüntetnek fel.

2.     Az egészségi állapot alapján a rokkantsággal élő személy számára javasolt munkatevékenységek típusait.

3.     A rokkantság ok-okozati összefüggését a gyermekkorban keletkezett betegséggel vagy sérüléssel, veleszületett rendellenességgel.

4.     A szakmai baleset vagy foglalkozási betegség miatt elszenvedett foglalkoztathatóság-csökkenés mértékét.

5.     A politikai elnyomás vagy a csernobili katasztrófa következtében sérült személyek egészségi állapotának romlásának mértékét, rokkantsági csoportját, okát, összefüggéseit és a rokkantság bekövetkezésének időpontját.

6.     Azoknak az orvosi javallatoknak a megállapítását, amelyek alapján a rokkantsággal élő személy jogosult különleges gépjármű használatára, valamint az ellenjavallatokat a gépjárművezetéshez.

Szükséges dokumentumok listája:

•        kitöltött beutaló formanyomtatvány, melyet az Egészségügyi Szociális Bizottság elnöke és tagjai aláírnak, valamint az egészségügyi intézmény pecsétjével van ellátva (088/о forma, amelyet az Ukrán Egészségügyi Minisztérium 2012. február 14-i, 110-es számú rendelete hagyott jóvá);

•        útlevél és útlevélmásolat;

•        járóbeteg orvosi karton (járóbeteg könyv - 025/о forma, amelyet az Ukrán Egészségügyi Minisztérium 2012. február 14-i, 110-es számú rendelete hagyott jóvá);

•        munkakönyv vagy annak másolata, amelyet a munkahelyi személyzeti osztály szakemberei vagy közjegyző hitelesítettek az utolsó munkahelyről;

•          az összes eredeti dokumentum, amelyet a 088/c formanyomtatványban tüntettek fel, nevezetesen: az egészségi állapot igazolása sebésztől, neurológustól, terapeutától és más szakértőktől, különösen azoktól, akik az adott betegséggel foglalkoznak, amely miatt a beteg a rokkantság megállapítását várja; az eredeti röntgenvizsgálatok és laboratóriumi elemzések. A főbetegség diagnózisát a beteg kórlapjából (epikrízisből) kell megállapítani.

Az elemzések és zárójelentések dátumának összhangban kell lennie a kezelés és vizsgálatok időtartamával, valamint az orvosi igazolások dátumaival. Azokat a dokumentumokat, amelyek a rokkantság ok-okozati összefüggésének megállapításához szükségesek, eredetiben vagy hitelesített másolatban kell benyújtani a törvény által előírt rend szerint.

Az ügyintézés határideje

Az egészségügyi megelőző intézmény orvosi-tanácsadó bizottsága (OTB) a rokkantság megállapítása érdekében jelentkező személyeket a minisztérium által jóváhagyott formanyomtatvány alapján továbbítja a bizottság vizsgálatára.

A bizottság időben elvégzi a rokkantság megállapítása érdekében jelentkező személyek vizsgálatát (újabb vizsgálatot).

A bizottság a munkaképtelen személy vizsgálatát, aki a szociális-orvosi szakértői vizsgálatért fordul, az orvosi-tanácsadó bizottság beutalójának beérkezésétől számított öt munkanapon belül végzi el, és döntést hoz a rokkantság fennállásáról vagy hiányáról. Az első alkalommal történő szociális-orvosi szakértői vizsgálaton a személyt a háziorvosának vagy az orvosi-tanácsadó bizottság elnökének kísérnie kell.

Ha fennállnak a távoli (levelezős) szociális-orvosi szakértői vizsgálat feltételei, a bizottság a beutaló beérkezésétől számított három munkanapon belül végzi el a vizsgálatot. Amennyiben az elnök vagy a bizottság egyes tagjai (még egyetlen tag is) nem értenek egyet a hozott döntéssel, eltérő véleményüket a bizottsági vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítik, amelyet három napon belül továbbítanak a megyei vagy központi városi bizottságnak.

Elutasítási okok

A rokkantsági csoport megállapítását célzó szociális-orvosi szakértői vizsgálat (SZOSZV) leggyakoribb elutasítási okai a következők:

1.     Hiányos vizsgálat, a betegség indoklásának elégtelensége.

2.     Bizonyos (kiegészítő) orvosi dokumentumok hiánya, ami miatt nem lehet megállapítani a rokkantság mértékét.

3.     Diagnózisok vagy tünetek hiánya vagy elégtelensége stb.

Különleges esetek

Bizonyos esetekben, amikor a személy egészségi állapota miatt nem tud megjelenni a bizottság vizsgálatán (újabb vizsgálaton), és az orvosi-tanácsadó bizottság véleménye szerint, valamint távoli lakóhelye miatt, a vizsgálatot az illető lakóhelyén (otthon) végzik el. Ez vonatkozik az idős vagy rokkantsággal élő személyek állandó bentlakásos intézményeire, hajléktalanok szociális védelmét ellátó intézményekre, társadalmi adaptációs központokra, valamint az egészségügyi intézményekre, ahol az adott személy kezelést kap.

Azoknak a személyeknek, akiknél anatómiai hibák vagy más visszafordíthatatlan szerv- és rendszerfunkció-zavarok állnak fenn, beleértve a felső és/vagy alsó végtagok (vagy azok részeinek) visszafordíthatatlan elvesztését (amputációját), valamint azoknak, akiknél a felülvizsgálat időpontja a "Kötelező állami nyugdíjbiztosításról" szóló ukrán törvény 26. cikkében meghatározott nyugdíjkorhatár elérése után következik be, a megfelelő rokkantsági csoport időkorlát nélkül kerül megállapításra (határozatlan időre).

Azoknak a személyeknek, akik a terrorellenes műveletben való közvetlen részvétel során, vagy annak biztosítása alatt, illetve a Nemzeti Biztonság és Védelem, az Oroszországi Föderáció fegyveres agressziójának visszaverése és visszatartása érdekében, a Donyecki és Luhanszki területeken, vagy ezek végrehajtásának biztosításában közvetlenül érintett területeken sérülést szenvedtek, amely visszafordíthatatlan veszteséget okozott (ideértve a végtagok vagy részeik amputációját, egyéb szerv elvesztését vagy annak teljes, tartós funkcióvesztését), ami rokkantságot eredményezett, a rokkantsági csoportot határozatlan időre, a jogszabályban meghatározott kritériumoknál magasabb fokozatban állapítják meg, de nem haladhatja meg az I. csoportot. Az ilyen személyek esetében a rokkantsági csoport emelésére irányuló felülvizsgálat személyes kérelem alapján vagy törvényi képviselőjük kérésére, az egészségi állapot vagy munkaképesség változása esetén, illetve bírósági döntés alapján történik.

A rokkantság megállapításának időpontja és a munkaképesség-csökkenés mértéke

azon nap, amikor a bizottsághoz beérkeznek azok a dokumentumok, amelyek igazolják a szervezet funkcióinak tartós károsodását, melyet a betegségek, sérülések vagy veleszületett rendellenességek okoznak, és amelyek korlátozzák az érintett személy normális életvitelét.

A döntés elleni fellebbezés

Peren kívüli eljárás

Amennyiben a betegnek elutasították a rokkantsági státusz megállapítását, vagy nem ért egyet a járási, több járási vagy városi bizottság döntésével, jogosult írásos kérelmet benyújtani (mellékelve a szociális-orvosi szakértői vizsgálat (SZOSZV) határozatának másolatát) a megyei vagy központi városi bizottsághoz, legkésőbb egy hónapon belül a SZOSZV határozat kézhezvételétől számítva.

A kérelmet be lehet nyújtani az azt elbíráló SZOSZV-hez vagy az illetékes megyei egészségügyi igazgatósághoz, ahol a beteg lakik. A vizsgálatot végző bizottság vagy az egészségügyi igazgatóság a beérkezéstől számított három napon belül továbbítja a rendelkezésre álló dokumentumokat a megyei vagy központi városi bizottsághoz, amely a dokumentumok beérkezésétől számított egy hónapon belül ismételt vizsgálatot tart, és meghozza az új döntést.

A vizsgálat időpontjáról és helyszínéről az állampolgárt telefonon és postán értesítik. Amennyiben a megyei SZOSZV döntésével nem ért egyet, a beteg kérelmet nyújthat be az Ukrajna Egészségügyi Minisztériumához (MOZ). A MOZ, ha a szociális-orvosi szakértői vizsgálattal kapcsolatos jogszabálysértésre utaló tényeket észlel, utasítja a MOZ Központi Szociális Orvosi Szakértői Bizottságát, illetve egy másik megye központi városi vagy megyei bizottságát, hogy vizsgálják felül az ügyet az összes rendelkezésre álló körülmény figyelembevételével, valamint egyéb intézkedéseket tesz a jogszabályok betartásának biztosítása érdekében a szociális-orvosi szakértői vizsgálat során.

Különösen bonyolult esetekben a MOZ Központi Szociális Orvosi Szakértői Bizottsága, a megyei és központi városi bizottságok, valamint a MOZ irányíthatják a rokkantság megállapítása iránt kérelmező személyeket orvosi-szociális szakértői vizsgálatra az alábbi intézményekhez: az Ukrán Állami Tudományos Kutatóintézet a Rokkantság Orvosi-Szociális Problémáiról (Dnipro, Feodosiya Makarevskoho krt. 1/a), a Rokkantsággal Élő Személyek Rehabilitációs Tudományos Kutatóintézete (Vinnica, Hmelnytske u. 104)

A vizsgálat után az említett tudományos kutatóintézetek konzultatív véleményt készítenek, mely a bizottság számára ajánlásként szolgál.

Bírósági eljárás

A bizottság döntése bíróság előtt megtámadható, ha a kérelmező az SZOSZV döntésétől számított hat hónapon belül közigazgatási keresetet nyújt be a bírósághoz. A per alperese az illetékes Orvosi-Szociális Szakértői Központ lesz. A közigazgatási ügyeket a kérelmező választása szerint annak a területi bíróságnak az illetékességi területén lehet tárgyalni, ahol a kérelmező lakik, tartózkodik vagy tartózkodási helye van, vagy pedig az alperes székhelye szerinti bíróságon.

A bírósági eljárás illetékét az Ukrajna „A bírósági illetékekről” szóló törvényének 4. cikkének 3. részének 1. pontja szerint kell megfizetni.